-
1 ὀλέθριος
ὀλέθριος, ον, auch 3 Endgn, verderblich, tödtlich; ἦμαρ ὀλέϑριον, der Tag des Verderbens, der Todestag, Il. 19, 294. 409; γάμοι Πάριδος ὀλέϑριοι φίλων, Aesch. Ag. 1128; ὀλέϑριον πνέουσ' ἐν ἐχϑροῖς κότον, Ch. 940; fem., ψῆφος ὀλεϑρία, Spt. 180; ἔξοδον ὀλεϑρίαν Αἴαντος, Soph. Ai. 786; νύξ, O. C. 1680; ὀλέϑριον κοίταν, Eur. Hec. 1084; in Prosa, μανίην ὀλεϑρίην, Her. 6, 112, ἐπιτήδευμα ὀλέϑριον, Plat. Rep. III, 389 d; öfter bei Sp., wie Plut., τινί, Symp. 5, 7, 1. Auch von Menschen, unglücklich, τάλαιν' ὀλεϑρία, Soph. Trach. 875, vgl. Ai. 397; auch Luc. Alex. 11; nichtswürdig, D. Mort. 2, 1.
-
2 κότος
κότος, ὁ, dauernder Zorn, Groll, nach den alten Erkl. stärker u. dauernder als χόλος u. μῆνις; vgl. Il. 1, 81, εἴ περ γάρ τε χόλον γε καὶ αὐτῆμαρ καταπέψῃ, ἀλλά γε καὶ μετόπισϑεν ἔχει κότον, ὄφρα τελέσσῃ, wie 13, 516 δὴ γάρ οἱ ἔχεν κότον ἐμμενὲς αἰεί, Groll gegen ihn; ὅ τοι κότον ἔνϑετο ϑυμῷ Od. 11, 102, welcher Zorn gegen dich gefaßt hat; auch τοῖσιν κότον αἰνὸν ἔϑεσϑε, Il. 8, 449; ὁπόταν τις ἀμείλιχον καρδίᾳ κότον ἐνελάσῃ Pind. P. 8, 9; oft bei Aesch., δαιμόνων κότῳ Ag. 621, wie Διός u. ä. öfter; ὀλέϑριον πνέουσ' ἐν ἐχϑροῖς κότον, Zorn schnauben, Ch. 940, vgl. Eum. 804; Soph. hat das Wort gar nicht, Eur. nur Rhes. 827, μὴ κότον μοι ἐφῇς. – In Prosa erst bei Sp., wie D. Hal. 9, 51.
-
3 κότος
κότος, ὁ, dauernder Zorn, Groll, stärker u. dauernder als χόλος u. μῆνις; δὴ γάρ οἱ ἔχεν κότον ἐμμενὲς αἰεί, Groll gegen ihn; ὅ τοι κότον ἔνϑετο ϑυμῷ, welcher Zorn gegen dich gefaßt hat; ὀλέϑριον πνέουσ' ἐν ἐχϑροῖς κότον, Zorn schnauben